Családom és a Farsang

Őszintén szólva nem tartozik a kedvenceim közé a beöltözés. Sosem szerettem. Ráadásul kézügyességem is abszolút negatív. Bár óriási lelkesedéssel tudok belekezdeni bármi kreatívba ,aztán csap át káoszba és az eredmény valami hányás minőségbe... Egyik kedvencem amikor egy négyszögletes üveglámpát akartam barátnőmmel üvegfestékkel kidekorálni , ráadásul ajándékba. HÁT én oda se mertem adni. Sajnos akkoriban nem készült ennyi kép, pedig megért volna egy posztot. Mondjuk azon is nagyot nevettünk, hogy forgattuk körbe minden oldalát, hogy szép legyen.nyilván az ölünkben,mert hol máshol csináltuk volna. Talán állítva?! na már mindegy... Képzeljétek csak el,hogy forgatjuk és forgatjuk... száradás nélkül. Bizony..nadrág bánta. Ennyit a józan eszünkről akkoriban. Bocsánat kissé elkalandoztam.

Elsőszülött fiam első óvodai farsangjára készülve már izgultam. Holdacska akart lenni a drágám, hiszen az a jele. Nem rugaszkodtunk el túlságosan szerencsére.. Leegyszerűsítve végülis megoldottam, talán sárga kartont ragasztottam egy erősebbre és az volt pár öltéssel a kék felsőjén. Még megvan. Éljen. Mindenki boldog volt. Jön a második már félek. Még van másfél hetem, de már 3 verzió volt talonban, tehát változtatja is a kis betyár, felesleges energiákat nem szívesen ölök bele.

Kis családommal épp múltkor nosztalgiáztunk, hogy mégis mennyire frappánsak voltunk anno a 90-es években. (JESSZUS)

Itt lehet büszkélkednem, hogy bizony díjat is nyertem egyszer. Harmadik hely. Egy tortát. Cserébe az egész iskola előtt ötödikben azt hiszem magam után húztam egy parafából készített parafadugót. Én voltam a dugóhúzó.

Hasonló stílusban volt még ötlet a nadrágtartó és a gyertyatartó. Remélem mindenki maga elé tudja képzelni. Frenetikusan egyszerű, épp olyan kreatív anyukáknak való, mint jómagam.

Amennyiben még ennyire se futja, képkeretet fogva lehet a gyerek önarckép.