Amikor csak darálnak a hétköznapok

Úgy érzem különösen szerencsés helyzetben vagyok. Ahogy újra elkezdtem dolgozni (6 év kihagyás és 3 gyerek után) majdnem ugyanott tudtam folytatni ahol abbahagytam. Szuper, kedves csapattal akik megkönnyítik a munkábajárást, mert bizony úgy könnyebb bent lenni,ha együtt vagyunk.

Ráadásul, ha tudom,hogy otthon is minden rendben, a férjem intézi a gyerekeket, ha végeztek az intézményekben, ha kell főz, vásárol, elpakol, takarít, mos... Nélküle nem bírnám tényleg.

De a gyerekek nőnek. Őrület, hogy a kis szőke is milyen nagy, magas, okos, és cserfes (Istenem, de cserfes :D ) A nagyfiú már iskolára készül lelkesen, a legkisebb töri a bölcsit és imádja. Nem gondoltam volna, de azzal is nagy szerencsénk van. Meglehet, hogy a harmadikok már ilyen kis túlélők - hiszen én is az vagyok-, de gond nélkül megy be, tudja a dolgát. Otthon bezzeg csak a csiribirire alszik el délután.

Tegnap végre esett egy kis hó. Január végén már épp ideje volt. Azt a boldogságot gyermeki arcukon....úgy várták és várták..mikor megyünk már ki mikor lesz sok hó... aztán nem is lett, de felkerekedtünk, picit arrébb gurultunk és csodálatos környezetben építhettek hóembert, ment a hógolyózás is. A legkisebbnek külön élmény volt, tavaly nem igazán vette még a lapot.

Várom azért a tavaszt,hogy süssön a nap,lehessen sokáig kint lenni, tollasozni, mozogni valamit végre. Gyerekek is egyik szomszédból ki, másikba be, játszanak egész délután kint a levegőn, alig lehet majd őket behozni. Hála az égnek remek utcába költöztünk és azt hiszem, itt adhatunk is nekik egy igazi gyerekkort.

Hm ez milyen kis hálaposzt lett..Mondjuk lehet újra élet költözött belém, miután a tegnapi napot végighánytam egy migrénes fejfájással. Igen azt hiszem, a családban én vagyok a legrosszabb beteg, már a papot is vártam... De úgy tűnik ilyen egy feltámadás.

Örülök, hogy van szuper családom, remek otthonunk és a munkámnak is örülök. És egyedül ez tényleg nem menne..köszönöm.